Kedves Bajtársaim!
Az első nagy csatát június 7-én megnyertük. Attól a naptól kezdve a Jobbik már nem egy nevenincs törpepárt, hanem egy olyan országos középpárt, amelynek szavaira attól a naptól kezdve mindenki odafigyel. A magyarok azon az estén ünnepeltek. Ünnepelték a szebb, magyar jövőt, amely még ugyan nem jött el, de már határozottan elérhető közelségbe került.
Magyarok százezreit töltötte el a büszkeség, és a reménység azon az estén. Engem is. Sokévi munkám és szervezésem van a Jobbikban, ahogyan Nektek is. Ezek a hosszú évek tele voltak aljas rágalmakkal, fenyegetésekkel és lemondásokkal, de mi nem hátráltunk meg. Aki nem volt velünk, az talán el se tudja képzelni. A lényeg, hogy mi tudjuk, mert átéltük. Közösen. Nem tudtuk volna mindezt végigcsinálni, ha nem segítjük egymást, ha nem tartunk ki a másik mellett, a legmostohább időkben is.
Arra kérlek, hogy ez maradjon is így. A hátralévő nem egész egy évben ellenségeink mindent megtesznek majd ellenünk, mert félnek az elszámoltatástól. Félnek tőlünk. Tudják, hogy minden lehetőséget kihasználunk majd a nagytakarításra, minden szinten. A „magukfajták” még több fronton, és még aljasabb módszerekkel fognak támadni bennünket. Sokunkat meg fognak fenyegetni, megpróbálnak majd lejáratni, másokat igyekeznek majd ilyen-olyan előnyökkel elcsábítani, de arra is fel kell készülnünk, hogy megpróbálnak közénk éket verni, belső konfliktusokat okozni. Ne hagyjátok! Hosszú idők óta talán most történt meg először, hogy összekapaszkodott a magyar a magyarral! Ne engedjétek, hogy közülünk bárkit is, bármiért is elveszítsünk!
Ahogyan azt se, hogy most, a nagy siker láttán olyanok kerüljenek közénk, akik nem érdemlik meg, hogy bajtársainknak nevezzük őket. Ők azok a gyengék, akik mindig az erősebb, és nem az igazság oldalára állnak, ahogyan azok a karrieristák is, akik a Jobbik népszerűségéből csak anyagi hasznot, hatalmat vagy dicsőséget szeretnének kisajtolni – maguknak.
Mindig jussanak eszünkbe Tamási Áron szavai:
„Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”
Az emberek hisznek bennünk. Ha mi elbukunk, vagy hitükkel visszaélünk, megint sok-sok évig még az esélyét is elveszítjük, hogy sorsunkat a saját kezünkbe vegyük. Ezt soha ne feledjétek!
További nemzetmentő munkátokhoz kívánok Nektek erőt, hitet és kitartást!
Szebb Jövőt!
Szabó Attila
